Az augusztus 20-i lehűléssel együtt érkezett az az icipici gondolat, hogy közeleg a karácsony. Beférkőzött és nem hagyott nyugodni. Az esőáztatta, párás ablakon át néztem a szürke utcát, a hűvös hangulatot, ami megmásíthatatlanul az őszt juttatta eszembe, és az érzést, hogy milyen jó a kanapé sarkába kucorodni egy bögre habos kakaóval, vagy almás-fahéjas mézes teával, az érzést, amikor beleszippantasz a levegőbe és érzed, hogy közeleg tél.
Forrás: Pinterest
Másnap reggel amikor munkába indultam, sötét volt. És hideg.
Igen, kifejezetten fáztam.
Azt hiszem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fejemben különböző képek jelenjenek meg melegséget adó mécses dekorációkról, kiscsillagként fénylő lámpafüzérekről, szegfűszeges-mézeskalácsos illatokról, csokis ízekről.
Forrás: Pinterest
Majd rádöbbentem, nincs menekvés, elkezdtem fejben összeállítani a karácsonyt.
Este pedig elővettem a karácsonyos tervező mappám és elkezdtem bele lejegyezni mindenféle ünnepi dolgot, ami eszembe jutott.
Közben a kezembe akadtak az elmúlt évek megvalósított és megvalósítatlanul heverő tervei is, receptek az elmúlt évekből.
Egyenlőre még minden kusza, aztán szép lassan letisztulnak a dolgok, az adventi dekoráció, a sütemények, a menü, az ajándékok.
Majd abban a pillanatban, ahogy felkerül a fára a csúcsdísz, felkapcsolódnak a fények, minden apró részlet a helyére kerül a szívünkben is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: